Próbáltam menőnek tűnni,
De amikor rád nézek,
Nem tudok bátor lenni,
Mert felgyorsul miattad a szívverésem.

Lőjj ki engem az égbe,
Te vagy a Kryptonitom (Superman c. mesében tűnik fel ez a kifejezés),
Állandóan gyengévé teszel,
Igen, lefagyok és nem tudok lélegezni.

Most valamit adnod kéne,
Mert meghalok azért, hogy lásd,
Hogy szükségem van arra, hogy itt legyél velem,
Mert benned megvan az a dolog.

Refrén:
Szóval, kifelé, kifelé, kifelé a fejemből,
És inkább ess a karjaim közé.
Nem, nem, nem tudom, hogy mi is ez,
De nekem kell ez a dolog,
És benned megvan az a dolog.

Most a falra mászom,
De te ezt egyáltalán nem veszed észre,
Hogy megőrülök
minden nappal és éjjel.

Most valamit adnod kéne,
Mert meghalok azért, hogy tudjam a nevedet,
Szükségem van arra, hogy itt legyél velem,
Mert benned megvan az a dolog.

Refrén:
Szóval, kifelé, kifelé, kifelé a fejemből,
És inkább ess a karjaim közé.
Nem, nem, nem tudom, hogy mi is ez,
De nekem kell ez a dolog,
És benned megvan az a dolog.

Szóval, kifelé, kifelé, kifelé a fejemből,
És inkább ess a karjaim közé.
Nem, nem, nem tudom, hogy mi is ez,
De nekem kell ez a dolog,
És benned megvan az a dolog.

Benned megvan az a dolog...

Kifelé, kifelé, kifelé a fejemből,
És inkább zuhanj a karjaim közé...

Szóval, kifelé, kifelé, kifelé a fejemből,
És inkább ess a karjaim közé.
Nem, nem, nem tudom, hogy mi is ez,
De nekem kell ez a dolog...

Szóval, kifelé, kifelé, kifelé a fejemből,
És inkább ess a karjaim közé.
Nem, nem, nem tudom, hogy mi is ez,
De nekem kell ez a dolog,
És benned megvan az a dolog.